A TRANSCEND vizsgálatban 47%-os válaszarányt és 18%-os remissziót sikerült elérni a liso-cel CAR-T terápiával.

A tirozin-kináz gátló (TKI), majd az immun-ellenőrzőpont gátló (IO) kezelések rutinszerű elterjedése eredményeként a IV-es stádiumú betegség prognózisa jelentősen javul az elmúlt  15 évben. Az újabb kombinációk (TKI-IO és IO-IO) tovább javíthatják a betegek életkilátásait.

A fázis II. FENopta klinikai vizsgálatban jó eredményeket mutatott relapszáló SM kezelésében az új BTK-gátló fenebrutinib.

Vesesejtes karcinómában szenvedők tirozin-kináz-gátló kezelésének megszakítása nem rövidíti meg a betegek túlélését.

Egy fázis II. vizsgálat eredményei szerint hatásosnak bizonyult a cevidoplenib az immuneredetű vérzékenység egyik formája (ITP) másodvonalbeli kezelésében.

A krónikus mieloid leukémia kezelésében használt tirozin-kináz-gátlók a magas vérnyomás mellett érelmeszesedéses artériás betegségeket is okozhatnak.

Közepesen súlyos vagy súlyos aktív colitis ulcerosában (UC) szenvedő, ritlecitinib vagy brepocitinibl indukciós terápiát kapó betegek kimeneti mutatói szignifikánsan javultak.

Az adalimumabbal összehasonlítva a tofacitinib és a baricitinib nem mutatott szignifikáns különbséget a MACE és VTE mellékhatások kockázata tekintetében egy francia vizsgálat szerint.

Ma már a nem kissejtes tüdőrák kezelését a driver mutációk jelenléte és fajtája határozza meg. Ezek hiányában még mindig a kemoterápiát kell alkalmaznunk.

Sikeresen teljesítette az elsődleges és a fő másodlagos végpontokat hepatocelluláris karcinóma terápiájában a tiszlelizumab.